Az EN ISO 374-5 szabvány határozza meg a felhasználók mikro roganizmusokkal (penész és baktériumok, opcionálisan vírusok) szembeni védelmére használt kesztyűkre vonatkozó követelményeket és tesztelési módszereket.

Penész és baktériumok behatolása (EN374-2 szabvány szerint végzett teszt): A teszt során a kesztyű víz- és levegőáteresztését vizsgálják.

Vírusok behatolása (ISO 16604 szabvány B módszere szerint tesztelve): A folyamat a vér útján terjedő kórokozók behatolásával szembeni ellenállás meghatározását teszi lehetővé.

- A tesztmódszer a Phi-X174 bakteriofágot alkalmazza.

A kesztyű, típusától függően, a következő piktogramot viseli:

Felhasználási javaslat:

Mivel minden esetben a felhasználási terület a meghatározó, a kesztyűnek sokszor több tulajdonsággal kell rendelkeznie a szükséges védelmi követelményeknek való megfeleléshez. Ezért nagyon fontos a használati útmutatóban feltüntetett felhasználási területek és a laboratóriumban végzett tesztek eredményeinek figyelembe vétele. Ugyanakkor előzetes tesztek végzésével ajánlatos megvizsgálni, hogy a kesztyű megfelel-e a tervezett használatnak, hiszen a munkahelyi feltételek eltérhetnek a típusteszt feltételetől a hőmérséklet, a kopás és az elhasználódás tekintetében.

Az ISO 18889 szabvány a növényvédőszereket kezelők és a betakarításban dolgozók védőkesztyűire vonatkozó követelményeket adja meg.

A G1 osztályba tartozó kesztyűk akkor felelnek meg, ha a potenciális kockázat viszonylag alacsony. Ezek a kesztyűk nem alkalmasak koncentrált összetételű növényvédőszerek használatához, illetve mechanikai kockázat esetén sem. A G1 osztályba tartozó kesztyűk általában egyszer használatosak.

A G2 osztályba tartozó kesztyűk akkor felelnek meg, ha a potenciális kockázat nagyobb. Hígított növényvédőszerek és koncentrált növényvédőszerek használatára is alkalmasak. A G2 osztályba tartozó kesztyűk teljesítik továbbá a minimális mechanikai ellenállás követelményeit is, ezért alkalmasak olyan tevékenységekre, amelyek minimális mechanikai ellenálást kínáló kesztyűt igényelnek.

A GR osztályba tartozó kesztyűk kizárólag a tenyeret védik, és azoknak a betakarításban dolgozóknak valók, akik a növényvédőszerek alkalmazása után a növény felületén lévő száraz vagy részben száraz növényvédőszer-maradványokkal érintkeznek.

Az EN16350 szabvány kiegészítő követelményeket fogalmaz meg azokra a védőkesztyűkre nézve, amelyeket gyulladás- vagy robbanásveszélyes területeket tartalmazó vagy potenciálisan tartalmazó környezetben viselnek.

További elektrosztatikus tulajdonságok az EN1149-1 szabvány (adott anyag felületén meghatározott ellenállóképesség) illetve az EN1149-3 szabvány (a töltöttség mérséklése) segítségével határozhatók meg, de az elektrosztatikusságot eloszlató védőkesztyűk felmérésére nem elegendőek.

Az EN ISO 10819 szabvány a rezgések kesztyűn keresztüli csillapítását illető teljesítménykövetelményeket adja meg. A kesztyűnek a rezgésgátló anyagot illető vastagsági és egyenletességi követelményeknek is meg kell felelnie. Figyelembe kell venni, hogy ez a kesztyűtípus csak csökkenteni tudja, nem pedig kiiktatni azokat az egészségügyi kockázatokat, amelyek a kézre átvitt rezgéseknek való kitettséghez fűződnek.

A 25 és 200 Hz közötti harmadoktávnyi frekvenciasávban a rezgésátviteli tényező legfeljebb 0,90 lehet. A 200 és 1250 Hz közötti harmadoktávnyi frekvenciasávban mért rezgésátviteli tényező pedig legfeljebb 0,60 lehet.